Chen (EXO) OneShot

Decemberi csoda

JongDae megtörten sétál végig a feldíszített utcán. Izgul és közben nagyon bánja, amiért lényegében kimászott ma meleg zugából. Izgatott és egyben fél, hogy csapattársai valóban eljönnek-e csak az Ő kedvéért a karácsonyi vacsoráról. De legfőképp retteg, hogy segítője nem tudta elcsalni a hőn áhított személyt.

A karácsony minden esetben a szeretetről szól. Akár családtagjainkkal, akár szerelmünkkel, akár barátainkkal töltjük, a legfontosabb, ami összeköt minket, minden esetben a szeretet. JongDae erre csak nemrég jött rá, és félő, hogy talán már túl későn vágta kupán a felismerés.

Pár nappal Szenteste előtt tudatosult benne, elengedett egy olyan személyt, akit nem szabadott volna. Önző volt és figyelmetlen. Nem vette észre a lány tiszta érzelmeit, így az végett vetett kapcsolatuknak. JongDae azonban csak hónapokkal a szakítás után kezdte érezni az űrt, mely szerelme után maradt hátra.

Épp ezért próbált mindent megtenni az elmúlt négy napban. Annyiszor járt az igazgatónál, mint még soha, olyan tisztelettudóan beszélt a menedzserükkel, mint előtte még egyszer sem. Azt akarta, hogy senki ne kössön bele tervébe, hogy nyugodt szívvel próbálhassa meg visszahódítani egykori kedvesét. Ehhez kell neki két csapattársa, és az a bizonyos segítő, aki nem más, mint szerelme nővére. Ő volt az egyetlen, akiről JongDae úgy gondolta, talán segítene.

A hó nagy pelyhekben hull a város felett gyülemlő felhőkből, így ennek és a karácsonyi kivilágításnak köszönhetően Chen még jobban át tudja élni a fülébe üvöltő számot, melynek úgy érzi, egyre több sorát felejti el, ahogy közeledik az a bizonyos időpont, ahogy egyre közelebb ér a megbeszélt helyhez.

Ahhoz, hogy terve megvalósuljon, rengeteg lépést kellett megtennie. Nem volt elég kiadójánál megbeszélnie mindent főnökeivel, rávenni csapattársait, hogy segítsenek neki, el kellett intéznie, hogy az ő számuk szólaljon meg a lámpaoszlopokon csüngő hangszórókból, hiszen Yixing már nem tudott visszautazni Kínából, és azt is, hogy biztosítsanak három mikrofont, és némi szabad teret. Első fizetésüket még csak most kapta meg, Ő azonban az egészet erre áldozta.

Pár lépésnyire van csak a tér központjától, mikor eluralkodik rajta a pánik. Mi lesz, ha elcsúszik a hangja? Ha hirtelen nem jut eszébe a szövege? Ha véletlenül elkezdi énekelni BaekHyun vagy KyungSoo részét? Ha nem tudja megfelelően kitartani a hangokat? Egyszer már hatalmas csalódást okozott szerelmének, így nincs több esélye. Nagyot sóhajtva indul el végül a tér közepén váró barátai felé.

Csapattársai már az elkerített rész mellett állva diskurálnak az elkövetkező pár perc eseményeiről. Ők is izgulnak, bár annyira biztos nem, mint a hős szerelmes JongDae. A tömegben nézelődve próbálják kitalálni, ki is lehet a kiszemelt, miközben próbálnak minél jobban beolvadni a tömegbe, nehogy néhány rajongó észrevegye Őket.

Chen végül hozzájuk ér és egyszeriben rájuk zúdítja minden félelmét.

- Ne aggódj, hyung, minden rendben lesz - nyugtatja D.O, vállára téve egyik kezét.

- De mutasd már meg, ki az, mert én nagyon kíváncsi vagyok - nézelődik lábujjhegyen BaekHyun.

- Ő ott, a porcelános standnál - mutat Chen a karácsonyi vásárt végigjáró lányra. A két énekes, kiknek eddig fogalmuk sem volt a lány kilétéről, elcsodálkoznak és megdicsérik, milyen jól is választott a főénekes.

JongDae a karórájára pillant; negyvenhét másodperc múlva már az Ő számuk szól a most játszott karácsonyi zene után. Barátaival felállnak a kicsit magasabban lévő, színpadként szolgáló tákolmányra, és kezébe fogja saját mikrofonját.

- Elnézést - üti meg finoman az erősítő eszközt, mire a nézelődők mind feléjük figyelnek. Jó pár irányból hallani, ahogy tini lányok lelkendezve felismerik egyik kedvenc bandájuk tagjait. - Kim JongDae vagyok, Ők Byun BaekHyun és Do KyungSoo. Az EXO tagjai vagyunk, és azért jöttünk, hogy elénekeljünk egy dalt, egy különleges lánynak címezve. Shin YooHee, sok mindent elrontottam, és szeretnék bocsánatot kérni. Minden érzelmem beleadom ebbe a dalba - bólint egyet mondandója végén, majd várja, hogy a zene megszólaljon.

YooHee hitetlenkedve néz a jelképes színpadon álló fiúra, majd nővérére pillant ugyanezzel a tekintettel. Az idősebb csak egy mindent tudó mosolyt küld húga felé, majd a színpad felé fordul. YooHee kezdi sejteni, ebben az egészben közrejátszott szeretett testvére is, hisz’ szinte az utolsó pillanatban jelentette be, Ő meg szeretné nézni a vásárt. Érzelmei felkavarodnak, hirtelen nem tudja, mit gondoljon. Nem meri azt hinni, JongDae szeretné visszaszerezni, másfelől nem tud egyéb okot felhozni, hogy neki címezze a dalt.

A zene felszólal, hamarosan D.O kezd énekelni, Őt pedig követi BaekHyun. Chen minden lelki erejét összeszedi ez alatt a fél perc alatt, és igyekszik semmit nem elrontani. BaekHyun kiejti sora utolsó szavait, ezzel JongDaeben tudatosul, most Ő következik.

Mély levegőt vesz, és teljes átéléssel, tisztán kezd énekelni. „Az önző énem, aki csak magára gondolt. A figyelmetlen énem, aki nem ismerte az érzelmeidet. Nem hiszem el, hogy ennyit változtam.” - ezek a mondatok könnyedén csúsznak ki az énekes torkán. Tudja, hogy ez mind igaz rá, hisz Ő sem értékelte a lány szerelmét, és csak a saját sikerével törődött. Mikor újra ezt a pár sort énekli, szeme előtt lepereg, ahogy a lány annak idején elmondta neki mindezt.

„Állítsuk meg az időt. Felnyitom az emlékek könyvét. Ott vagyok. A nagyon kicsi és gyenge személy, a szerelmed.” - YooHeet ezek a sorok fogják meg leginkább. Elgondolkodik, mi is lenne, ha JongDae ezeket komolyan gondolja, és tényleg mellette áll. Ha valóban gondolkodott a történteken, és szeretne változtatni, érte.

JongDae várja, hogy BaekHyun kiénekelje magas hangjait, majd belekezd a jelenlegi hangulatát is meghatározó és jól leíró sorokba: „Én, aki azt hittem, tényleg vége van, mikor vége lett. Minden nap egyre változom, hogy olyan legyek, amilyen férfit te szeretnél.” Mert JongDae képes lenne bármiben, bármennyit változni a lányért. Hiába kellettek neki hónapok, a lényeg, hogy belátta, neki YooHee mellett a helye, hisz’ soha, senki mástól nem kap majd ennyi szeretetet.

„Ott vagyok. Azzal, akivel találkoztam azon a télen.” - zárja végül saját részeit JongDae. Az utolsó mondatnál egymásra néznek, amire eddig a fiú képtelen volt, hiába tudta, szerelme végig Őt figyeli. Egymás szemébe nézve mosolyodnak el a szövegen. Ők is egy téli estén találkoztak először, még két évvel ezelőtt.

KyungSoo zárja a dalt, így a hangszórókból szóló zene is elhallgat. A három fiú meghajol, majd Chen rögtön leugrik az emelvényről, hogy a tömeget átszelve szerelméhez siessen. Minden szó nélkül, szorosan öleli át a lány törékeny testét, aki kevés habozás után átkarolja a fiú derekát. A tömeg csak ekkor kezd el tapsolni és ujjongani. Bár a nézőközönségnek már nyilvánvaló, a pár kibékült, Ők maguk úgy érzik, ezt még meg kell beszélniük.

A két fiú közben elkezd autogramot osztogatni a lelkes tinédzsereknek, majd a harmadik tag közelébe érve beállnak egy standhoz, és vesznek maguknak egy-egy forró teát, és némi édességet, jutalmul a remek teljesítményükért.

JongDae lassan engedi el YooHeet, aki apró mosollyal, félve néz fel rá. Chen ujj nélküli kesztyűjében végigsimít a lány selymes, hosszú haján, majd arcán is.

- Ugye tudsz nekem adni még egy esélyt? - kérdezi félve.

- Hát… - húzza el a szót YooHee. - Hogy ne tudnék, amikor ilyen szép előadást szerveztél nekem? - kérdezi mosolyogva, könnyeivel küszködve, majd újra átöleli JongDaet.

- Ah, JongDae-shi, ezt meg kéne ünnepelni - karolja át vállát BaekHyun, aki idő közben elfogyasztotta teáját és szív alakú mézeskalácsát.

- Mindig tudod, mikor kell közbeszólni, igaz? - vigyorog az idősebbre Chen, majd kicsit meg is löki vállánál. - De igazad van, mindenki a vendégem. Egy bizonyos határig! - rakja hozzá gyorsan, hangsúlyozva az utolsó mondatot, mielőtt Baek elbízná magát.

- Egy pizza mindenkinek? - mosolyog angyalian a csapat dívája.

- Az még belefér - mosolyog a fővokálos, majd lassan összefűzi ujjait barátnőéivel. - De akkor menjünk, mielőtt bezár az összes pizzéria - mosolyog a lányra, majd elindul, mellette a két énekessel.

- Noona, te is gyere, szeretném meghálálni a segítséged - mosolyog vissza YooHee nővérére, aki leragadt a standnál.

- Áh, nem, köszönöm, menjetek csak - mosolyog, majd el is köszön a társaságtól, akik így négyen mennek a legközelebbi étterem felé.

Csak azért, hogy a pincérnek egy jó napot szerezzenek, mindegyikük egyéni feltétet kér, a lehető legkülönbözőbb variációkban, hogy minél inkább összezavarják a pingvinnek öltözött szerencsétlent. JongDae felveti, menjenek fel bátyja lakására, ahol most Ő is alszik, hiszen az idősebb épp barátnője családjánál tölti a karácsonyt. Miután mindenki beleegyezik az ötletbe, a pincér legnagyobb örömére jelzik, hogy elvitelre kérik a négy pizzát. Chen mindenkinek kér egy-egy üdítőt, és leülnek egy asztalhoz, amíg vacsorájukat várják. A szerelmes magához húzza barátnőjét, és puszit nyom hajtövére, majd a négyes fogat beszélgetni kezd. A pár még jobban egymásra talál, mint ezelőtt, YooHee pedig a két fiúval is jól kijön.

Amint a pizzák elkészülnek, Chen lerak tízennégyezer wont a számlán szereplő húszezer helyett, majd gyorsan elköszön, és elindul barátnőjével. Amint a pincér észreveszi a hiányt, szúrósan néz a még készülődő két énekesre, akik így kénytelenek három-háromezer wonnal kiegészíteni az összeget. Mérgesen futnak a pár után, akik közben jót nevetnek a helyzeten.

A Kim rezidencián elfogyasztják a pizzákat, bekapcsolnak egy filmet, és elfogyasztják a hűtőben talált tortát is, aminek tálcáján egy „Most, hogy megetted, öcsi, vehetsz is egy újat. - Hyung” szövegű cetli áll, amin a társaság jót nevet. Az este alatt több képet is készítenek, bár a fotók nagy részén BaekHyun szerepel a legtöbbször - hála a fotósnak, aki maga az énekes. 

JongDae végül rájött, valóban létezik a decemberi csoda.